Így van humor, abszurd fekhanggal. Egy decens öltözékű középosztálybeli idős hölgy és a gyűrt kottapapíroson a nyers hal. És a széttárt karok, a gesztus, "ez méltánytalanság"...
Elsőre ennél a fotónál a környezetet hiányoltam. Aztán a kommenteket elolvasva össze is állt a kép,hogy miért nincs környezet. Szerintem még humornak is elfér. Erős a hangulata,és számomra is múltidéző.
Jó volt az ösztönös megérzés. Bizonyára próbálkoztál festészettel is. Ez a színvilág és stílus ami igazán megérint Igyekszem évente ellátogatni képtárba. Javasolnám minden fotósnak
Inkább csak véletlen, ámbár tény, hogy egy időben - és sokszor ma is - a sötét, festői képekre voltam hangolódva, azok felé mentem ösztönösen, amelyeknél a színek sűrűek, mint az olajfestményekéi. Festőművész volt nevelőanyám, s az olaj illata korán, kisgyermek koromban megcsapott.
Köszönöm, hogy szemügyre vetted alaposan. A kottába csomagolt hal valójában egy külön fotóm "Karnagy úr vacsorája" címmel. A hölgy fotója jónéhány évvel a halas kép előtt készült. Aztán született egy gondolatom, s "letettem elé az asztalra" a halat, így született ez a picit abszurd(nak is szánt) kép.
Mesél ez a portré. Nem csak egy pillanatról, egy egész életről. Csak triviális dolgokat tudnák mondani a képről, az élmény nálam marad. Példa értékű, köszönöm, hogy láthattam!
(Felteszem a szerző keze ügyébe előbb kerül kotta, mint Blikk :) )
Különös kép.
Első pillantásra egy idős hölgy. Azután sok kis apró részlet, amik azután magukkal ragadnak.
A kérdő arckifejezés, a testbeszéd. Az idős hölgy tartásában van valami, ami anyai nagymamámra emlékeztet. A kardigánban lévő kis biztosítótűk számomra kellemes gyerekkori emlékeket idéznek.
Azután a szemem a halra téved és egy picit megborzongok. Nézem-nézem a képet és csak az jut eszembe:
Miért van kottába csomagolva a hal?
5594
430
