Szia, Bárhogy is készült a kép, nekem tetszik ez az erős kontrasztos portré. Háttérben a "ködösítést" szívesen látnám egy színben, de mindenesetre ötletes és újszerű kidolgozás tetszetős és figyelmet felkeltő. Üdv.Ili
Szia!
Először is örülök, hogy aktív vagy, hiányoznak a képeid.
Persze összahasonlítva Te teljesen más stílust képviselsz és szerintem jól is van ez így.
Bár olseinek is ez az első ilyen jellegű képe itt.
Kérlek ha 1est adsz legalább valami tanácsot adj, vagy indokolt meg jobban.
Te is rengeteg kifejtett kommentet kaptál a képeidhez ;)
Szia, arra szeretnélek kérni, hogy kicsit bővebben fejtsd ki a véleményedet, és természetesen ebben az esetben elfogadom az adott pontszámot is. A képnél az elsődleges cél tanulás volt: kompozitálás, maszkolás, színátmenetek létrehozása, ezért is adtam meg a forrásvideó elérhetőségét, ami alapján készült. Ehhez az adott videó alapján választottam ki a karaktert, igaz a rózsaszín-kék átmenettel voltak nekem is fenntartásaim. Lehet, hogy súrolja a giccs határait, ezért is tettem ebbe a kategóriába. Elsősorban inkább technikai hibákról várok visszajelzést, mivel ez az első ilyen jellegű képem. Amúgy a "kemény" fickó meg egy galamblelkű, csendes fiatalember. üdv, Tamás
A csillagos égbolt hatású háttér önmagában tetszik, a kettéosztott színvilága viszont nem jön be és talán nem is illik egy portré alany mögé. De ez persze erősen szubjektív, technikailag nem tudok érdemben hozzátenni.
További szép fotonokat!
Jogos ... mármint, hogy bővebben kellene, kellett volna. (Az aktivitás, mint olyan, azért enyhén túlzó).
Tehát a jelzőről - a giccsről. Nem is teljesen fedi amilyen hatást vált ki nálam. Arra talán a tetszelgő, negédes keveréke lenne inkább közelebb.
Nem tartom jó megoldásnak így kicicomázni egy portrét. Feleslegesen hatásvadász, már bélyegképként magára hívja a figyelmet.
Ha a portré lényege a tekintet, a a tekintet pedig a lélek tükre, akkor ugye óriási szerepe van a tekintetnek egy szemkontaktusoso kép esetén. És az abszolút fő képi elemrészként kell, hogy maximális módon domináljon. Na most itt mind a csillagocskák fényhatása, mind pedig a piros -kék osztott hattár a lehető legteljesebb mértékben elviszik a figyelmet az említett lényegről. Ha nincs igazán megragadó tekintet, akkor nem látunk a lélekbe - kvázi a porté lélektelenné válik.
Technikai oldalról nézve ezt a megoldást pedig olcsó megoldás - nájkipóló szintén bepirosodott kékesedett, és a fiatalember feje is kapott rendesen a háttérből, és akkor jön a dilemma a néző számára - akkor most csillagos háttér, közeg, vagy előtér.
De legfőképp miért? Milyen kapcsolatot tudunk felfedezni a közeg (most már ennek nevezem nem is háttérnek) és a fiatalember között? Avagy miért kell egy olyan képet, amit az egyénről annak nyers személyiségéről szól (vagyis szerintem szólni kellene) digitálisan manipulálni. Így ebben a formában?
Ha a cél egy játék, egy próba volt akkor valahol megértem, el tudom fogadni, de ha alkotás akart lenni (én ezt feltételezem) akkor nem, én nem tudom elfogadni, befogadni.
Ez pedig független a stílustól - ki milyen stílusban fotóz.
Az egyéb technikai dolgokhoz szeretnék annyit hozzáfűzni, hogy számomra maga a minőség valahogy gyenge lett - lehet a sok belenyúláas miatt, egyszerre részlettelen és karcos a kép, néhol már-már pixeles, és kontúros.
A leeresztett váll a szerkesztői jobbon, a furán vágott balhoz képest érdekes , de ehhez a képhez nem illő testtartás felvételrő árulkodik. Nem azt mondom mértani egyformának kéne lennie, de így olyan "ferde a test, amit a nyakkal, fejjel hozunk vissza egyensúlyba" hatása van.
Meglátaim szubjektívek, és nem állítom, hogy 100%-ban igazam van, mindössze így gondolom. Lehet egy másik oldalról "hozott" nemkívánatos berögződés, ahogy az 1-es a kerülendő, hibás út kategóriát takarja. Számomra ez az - vissza kéne lépni erről az útról, és hatásos, beszédes, lélekkel rendelkező portréképek irányába kellene menni, a fotózás adta legegyszerűbb adta módszerekkel, amelyek mentesen a mindenkori "divatos" trednektől - mint amilyen a draganizer, maxvasalaása a bőrnek, kicicomázás.
Sajnos, én ezt csak erősíteni tudom.
Anno nagyon sok ilyen videót végignéztem, mint amit Te is most csináltál. Egyrészről a videóban jóval jobban sikerült, mert az arcot nem fogta meg a kék/piros háttérszín. Harmadrészről, ezek a videók arra jók, hogy egyes módszereket megismerj. De, hogy milyen, és melyik képen alkalmazod, azt mindig neked kell eldöntened, rendszerint, amit a videóban látsz módszert, az a Te képeden nem mutat jól.
Én vallom, hogy a videóban lévő emberkéhez sem illik ez, de a tiédhez sem abszolút.
Illetve azt is, hogy minden kép egyéni utómunkát igényel ha már kreatívkodni akar az ember, nem lehet egy instant filtert ráhúzni... Abból ritkán lesz az a végeredmény, ami ad is a képhez hozzá.
Szóval, azt nem találom gondnak, hogy kipróbáltál egy ilyen videót, én is csináltam már ilyet, de, mint művészi alkotás, ez nekem sem az.
Szia, először is szeretném megköszönni, amiért ilyen részletesen kifejtetted a véleményedet. Egy részével egyetértek, de van, amivel nem. Először is nem klasszikus értelemben vett portrénak szántam, ennek megfelelően nem is abba a kategóriába került. Agyon is van vágva egy halom effekttel, amiből szerintem látható, hogy igazából nem portré, emiatt nem is kell rá úgy tekinteni, és a portrék
hagyományosan elfogadott stílusjegyeit (szemkontaktus, tekintet) keresni rajta. A kontrasztos kidolgozás, az utómunkák a bőrön és a színes-csillagos közegbe (nem háttér :)) helyezés valóban kicicomázott... Az elkészítésére egyébként játékként tekintettem, mivel ezen videók alapján sokkal egyszerűbb bizonyos műveletek, hatások, eszközök használatát elsajátítani, mint pl. egy könyvből vagy leírásból. Sajnos a leméretezés minőségileg sokat rontott rajta az eredeti .psd-hez képest, ezt feltöltés után vettem csak észre :( Maga a fényképalany tartásáról- hát sajnos csak ez a fotó volt, nem akartam az eredetileg, a video feltöltője által is használt fotót használni, mivel nem 100%-ban leutánozni akartam, hanem egy saját
verziót elkészíteni. Ha ez nem is sikerült a legjobban a
visszajelzések alapján, vélhetően akkor nem ez a legjobb irányba mutató út, de erre felhívni a figyelmet sem egy rövid mondat végén lezárt egyessel illik, főleg nem egy olyan tapasztalt fotóstól, aki már valamit letett az asztalra, mint te, ...de úgy gondolom, a tanulópénzt meg kell fizetni, ezért elfogadom a kapott értékelést.
üdv, Tamás
Szia, hát sajnos az emberben benne van, hogy hajlamos bizonyos dolgokra úgy tekinteni, hogy pillanatnyilag jobbnak látja, mint amilyen valójában :) üdv, Tamás