Na, ez nekem való!
A minőséget hagyom másokra, ha valaki egyáltalán belekötne.
A szerkesztés szerintem tökéletes.
A sugaras vonalak által megtört körkörös ívek amik szinte mélységet adnak a képnek.
Jó az ff, itt színeknek nincs is értelme.
Talán még egy holdkráter sem lehet különb ennél a korhadt tuskónál.
Gondolatébresztő. (korábbi gondolat ébredt, kösz, meg fogom lőni).
AndOr kicsit eltérített az első felhorgadásomtól:-))
No, nem volt komoly, s el is "múlt" amint tovább nézegettem a képet.
A fa mint élőlény, mint téralkotó, mint megölelhető energiaforrás, mint holtában is gyönyörű, mennyboltot aládúcoló - szóval a fa.
S itt ez a kis szelet, az élet a halál után állapotában. Lassan adja vissza magát a földnek, s addig is mélyülnek, hasadnak az életvonalai, évgyűrűi, a síkból hol kiemelkednek, hol visszahúzódnak, barázdálva a tuskó valamikor sima felületét...Ráncok...
A fák állva halnak meg... Vagy életük akaratlan megszakad s lassan elenyésznek...Ottfelejtve az erdő mélyén, vagy kályhában, hamvadón...
Szép fényeket!
Elsö ránézésre egy egyszerü fotó de ez csak az elsö látszat. Egy fa tuskót ijen szépen földolgozni nem oj egyszerü, nekem tetszik a megoldás és gratulálok.