Köszönöm a hozzászólást - hidd el, engem is meglepett, hogy milyen jól bírták a "kiképzést", meglepően edzettek. (Én az első napon belehaltam volna...)
Látszik az arcukon a meglepődés! Nagyon jól bírták! De ahogy az előző hsz-edben írtad:
"Inkább 10 liter izzadság a kiképzésen, mint egy deci vért a harcban!"
Kitartó csapat, csak így tovább!!
Szia Dodó! Ennyi gyereket egy fotón, és egyik fejecske sincs takarásban. Azt hiszem nem sok ilyen pillanat lehetett. Jól elkaptad! Az arckifejezések pedig mindent visznek.
Lehetne találós kérdés is a cím helyett.: "Mit mondhattak a gyerekeknek?" (Csak egy ötlet.) Gratula!
üdv.
Jó ez a cím! Csak rá kell nézni az arcokra:
na, ne..., ez komoly?, csak vicc..., jaaj nee, micsoda, még ugrálunk???
Jópofa, hangulatos tábori fotó!
Gratulálok!
Szép fényeket!
Köszönöm a véleményedet! (Bevallom, tudtam a bejelentést, és sorozatra állítva a gépet pásztáztam őket, amíg - több kevesebb gyorsasággal, gondolom optimizmusuk vagy pesszimuzmusuk függvényében - belátták. A találós kérdés is jó, bár arra lehetne az a válasz is: "Akkor most megismételjük a futást, mert lazsáltatok!" (Bár az már embertelen lett volna).
Köszönöm a véleményedet - tényleg jó kis "mag" egy csapatban. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a most úszni tanulókból (akiket "bugyborékolósoknak" hívunk), és a versenyzést most kezdőkből mi lesz... Az edzőkün nem múlik, s a szülőkün sem...
Köszönöm a véleményedet! Sajnos ezt nem tudom elképzelni, hogy az általad javasolt helyzetet egy spontán elhelyezkedő embercsoportnál miként lehet megoldani. Szóval, ha van ötleted, hogy hasonló esetben miként helyezkedjek, kérlek, oszd meg velem. Minden bizonnyal igazad van, de a kép lényege a spontainitás volt - "Raptor" már azt is jónak tartotta, hogy az arcok láthatók. De gustibus...
Köszönöm a véleményedet és igazat is adok, amikor lehet, magam is szeretek egy-egy arccal kifejezni érzelmeket, itt a haláltusát. Ennél a képnél egy filozófiai és egy gyakorlati akadálya volt - a csodálkozás és beletörődés, a rossz viccben való reménykedés és az az elkerülhetetlen elfogadása egyaránt látszik az arcokon - nehéz lett volna választanom közülük, hiszen egy végig-hullámzó érzelemről volt szó. A gyakorlati probléma pedig az volt, hogy hegyi futásra sem a 300 mm-es teleobjektívet nem vittem magammal, de még állványt sem, s ismerve saját képességeimet, a 180 mm-es objektívállásnál valószínűleg életlen vagy alulexponált lett volna a kép (bár RAW-ban fotóztam, s így bizonyos javításra mód nyílt volna). Ha nem is a száraz, de a "vizes" edzésnél lesz arc is, amit - ha nem sértődsz meg érte - Neked fogok ajánlani...
Szerintem ide elég lett volna egy 85 mm es is ,közelebb lépve ,lehet,hogy intimebb viszony van a fotós és alanya közt,de mint írtad már már köztük élsz,nem hinném,hogy most kezdenének el színészkedni :)
Hmmm, mi tagadás, igazad van, mivel addig sem jött be a színjáték, nem hiszem, hogy "post festamk" akarták volna eljátszani a hattyú halálát... Valahogy eszeme se jutott, hogy bemenjek közéjük (lehet, hogy ez uszoda mellékhatása, ahol megszoktam, hogy a parton vagyok, de az is lehet, hogy egyszerű bambaság).
Alapvető udvariasságból, azért, hogy a képemmel foglalkoztál és tanácsot adtál, és a Te általad készítettekből okulni vágyásból szerettem volna a fotóidat megnézni, de nem találtam - én rontottam el valamit a kereséskor, vagy nem töltöttél fel képet?