Tetszik a kompozíciód, bár mintha egy kicsit ballra dőlne, igaz ezt okozhatja a nem egyenletes felhő illetve annak a színei, úgyhogy megmagyarázható :)
A szememnek viszont talán kicsit túl meleg egy reggeli képhez a színezet. Nem szeretnék kötekedni csak az esetleges saját meglátásaimra szeretnék kritikát vagy magyarázatot kapni, remélem nem szőrszálhasogatok így elsőre. A jobb alsó nagy sötétséget egy laposabb képkivágással talán lehetett volna orvosolni és ha már ilyen nagy a látószög egy kis panoráma jelleget belevinni.
További szép fény-leseket...
Köszönöm, örülök, hogy tetszik. Kint voltam pénteken és szombat hajnalban is, nem volt egyszerű felkelni. Azt hiszem legközelebb már csak akkor megyek, mikor havas lesz a táj, nem lesz egyszerű kis túra. :)
Elméletileg találkozhattunk volna, ha kkor reggel készült! Gyakorlatolag viszont nem tudtam felkelni, vasárnap reggel pedig szürke fátyol takarta az eget, és nem is voltam jól!
Elméletileg minden negatívan befolyásolja a képminőséget, amit az obi elé raksz, hiszen az egy nem tervezett fénymódosító elem. De ez csak elmélet.
Gyakorlatilag viszont nem nagyon hiszem, hogy észrevehetően negatívan befolyásolná a minőséget. A Hoya HMC sorozat elég jó minőség. A fény mennyiségét biztosan csökkenti valamelyest. Ha kételyeid merültek föl, akkor állványra vele, és tessék összehasonlító fotókat készíteni szűrővel és nélküle. Annál jobb válasz nem kell a kérdésedre.
Szóval köszönöm szépen, nagyon hasznos volt, bár még nem teljesen sikerült beépíteni. :)
Ami még eszembe jutott, UV szűrőt is használtam, egy HOYA HMC UV(C)-t. 4 ezer forintos kategória, ha jól emlékszem. Szerinted lehetséges, hogy ez észrevehetően negatívan befolyásolja a minőséget?
Az egyáltalán nem biztos, nem vagyok olyan PS zseni, mint ahogy gondolod. Józan paraszti ésszel arra gondolok, ha eredetileg sem volt nagy különbség az ég és a pesti oldal közt, akkor logikusan, akármit csinálsz globálisan a raw-al, az mindkettőre azonosan kell hasson, tehát különbség továbbra sem fog előállni.
Az épületek dőlése perspektivikus, szerintem itt egyáltalán nem zavaró, én észre sem vettem. Mindazonáltal bemásolom ide az egyik irományomat a témával kapcsolatban, hátha a hasznodra lesz. Íme:
A perspektivikus torzítás egy rendszeresen visszatérő, igen kellemetlen jelenség. Sokan lencsehibának könyvelik el, de természetesen a perspektivikus torzítás nem lencsehiba és a blendéhez sincs semmi köze. Egyszerű, de annál zavaróbb fizikai jelenség, legtöbbször az épületek, belső terek fotózása közben fordul elő. Ráadásul, hogy a fotós élete még keservesebb legyen, a perspektivikus torzítás kétféle is lehet: függőleges és vízszintes. Fontos leszögezni, hogy perspektivikus torzítást nem szabad összekeverni a nagylátószögű objektívek geometriai torzításával, a sarkok "elhúzásával" (ami nagylátós portréknál okoz gondot.)
De mi is az a perspektivikus torzítás, és hogy alakul ki? Tegyük föl, hogy a téma egésze (vagy egy része) sok függőleges és/vagy vízszintes képi elemet tartalmaz. A valóság függőlegesei és vízszintesei akkor és csakis akkor képződnek le függőlegesen és vízszintesen a képérzékelőn, ha a fényképezőgépet tökéletesen szemben tartod a témával. Magyarul, a képérzékelő síkjának tökéletesen párhuzamosan kell állnia a téma síkjával (pl. egy épület homlokzatával.) Ha nem így teszel, akkor "vonalaknak" amelyeknek vízszinteseknek, vagy függőlegeseknek kéne lenniük, nem lesznek azok, hanem helyette összetartókká válnak. Ez a perspektivikus torzítás jelensége. Elég egy parányi eltérés és a perspektivikus torzítás azonnal kialakul. Ha a kamera fölfelé, vagy lefelé irányba mozdul ki a téma síkjából, akkor függőleges, ha jobbra vagy balra fordul el, akkor meg vízszintes perspektíva torzítás fog jelentkezni. Sajnos kombinálódni is tudnak, ha a kamerát mindkét irányban kimozdítottad a téma síkjából. Ez fölöttébb rossz hír.
A perspektivikus torzítás csak az ismert helyzetű, illetve a geometriailag szabályos motívumoknál jelent problémát. Számos olyan dolog van, amiről tudjuk, hogy mindig vízszintesen vagy függőlegesen helyezkedik el. Egy vízfelület mindig vízszintes, az épületek falai, oszlopai pedig függőlegesek. Ha az elkészült fényképen ezek nem vízszintesként, illetve függőlegesként jelennek meg, akkor ez hibának tűnhet.
Ha egy épületet, vagy annak belső terét fotózod, akaratlanul is hajlamos vagy arra, hogy azt a kép közepébe helyezd el, egyenlő távolságra a képszélektől. Csakhogy az épület jóval magasabb, mint egy ember, ezért ilyenkor a fényképezőgépet automatikusan felfelé, az épület közepének irányítod. Ezzel máris kialakítottad a perspektivikus torzítást, vagyis a függőleges vonalak összefutását a képen. Ez hibának számít. Legalábbis akkor, ha a cél az épület alakjának, jellegének korrekt bemutatása.
A perspektivikus torzítás annál nagyobb lesz, minél jobban eltér a képérzékelő síkja a téma síkjától, vagyis minél jobban megdöntöd a fényképezőgépet bármely irányba (föl-le és/vagy jobbra-balra). Hatással van a perspektivikus torzítás nagyságára a látószög is. Annál erőteljesebb lesz a torzítás, minél nagyobb látószögű objektívvel, és minél közelebbről fényképezel.
Könnyen belátható, hogy a legtöbb helyzetben lehetetlen úgy fényképezni, hogy a képérzékelő síkját merőlegesen tartsd a témával. Mit tehet hát a fotós a perspektíva torzítás ellen? A helyzet az, hogy a legtöbb esetben nem is kell foglalkoznia vele. Tájképnél, makrónál, portrénál és még sok más témánál általában senkit nem zavar a perspektivikus torzítás. Persze a jelenség kialakul, de mivel ezen képek többsége nem tartalmaz jellegzetes vízszintes, vagy függőleges képi elemet, így aztán észre sem vesszük a torzítást. Kivételek azért akadhatnak, pl. a tájban lehet egy vízfelszín, ami nem árt ha vízszintes lesz, de egy portré hátterében is feltűnhet olyan részlet, amitől elvárnánk, hogy az függőleges legyen. A legnagyobb elvárás azonban a város- és épületfotókkal szemben mutatkozik, ahol mindennek függőlegesnek illetve vízszintesnek kell(ene) lennie. Lássuk hát a lehetőségeket:
1. A legjobb megoldást a speciális, elcsúsztatható objektívek jelentik, melyek már a fényképezéskor képesek kikorrigálni a perspektivikus torzítást. Persze csak egy bizonyos határig. A képérzékelőnek természetesen itt is párhuzamosan kell állnia a témával, de az objektív szerkezete lehetővé teszi, hogy magát a gépre helyezett optikát döntsd meg. Kizárólag a legnagyobb gyártók (Canon és Nikon) készítenek perspektíva korrekciós objektíveket Ennek a megoldásnak csak egyetlen hátránya van, mégpedig az, hogy egy zsák pénz kell hozzá. Ezek az objektívek ugyanis rendkívül drágák, újonnan 600-700 000 Ft körül szór az áruk, így azt hiszem nem is érdemes több szót vesztegetni rájuk.
2. Ha tudod, hogy a témád olyan képi elemeket tartalmaz, amelyek zavaróan hatnának, ha nem vízszintesen vagy függőlegesen jelennének meg a fotón, akkor nincs más hátra, ügyelned kell arra, hogy a komponáláskor az érzékelő síkját párhuzamosan tartsd a téma síkjával. Ilyenkor érdemes nagy látószögű objektívet alkalmazni. A következők szerint járj el.
Hátrálj annyira, amennyire a hely engedi és figyelj arra, hogy vízszintes irányban a téma közepével szemben állj. Utána az objektív zoom gyűrűjét forgasd a nagyobb a látószöget adó állásba addig, amíg a képmező felső részébe bele nem kerülnek mindazon képi elemek, amiket feltétlen látni szeretnél a fotón. Kell a széleslátó, de ne használj a szükségesnél nagyobb látószöget, ez később hasznodra lesz. Ezután a kereső középpontját irányítsd a téma azon pontjára, amely egy magasságban van a gépeddel. Ezzel elvileg a függőleges és vízszintes síkot is jól beállítottad. A komponáláskor persze tartsd folyamatosan szemmel a vízszintes vagy függőleges elemek helyzetét, melyeket a kereső széléhez, vagy a mattüveg rácsozatához tudsz viszonyítani. Ha az objektíved látószöge elég nagy, akkor ezzel a párhuzamos síkú komponálással is a ráfér majd a képre a kívánt téma. Így meg lesz a torzításmentes fotód, de az ár, amit ezért fizetned kell, az a hatalmas és felesleges előtér lesz a kép alján. Ezt azonban utólag levághatod. (Na ezért nem kell a szükségesnél nagyobb látószög, mert a vágás ugyebár rontja a képminőséget.) Így, némi felületveszteséggel ugyan, de torzítástól mentes, korrekt építészeti, vagy belső teres fotót készíthetsz a méregdrága speciális objektív nélkül is.
3. Végső megoldásként az marad, hogy utólag a Photoshoppal szállsz szembe a perspektivikus torzítással. Ezt a megoldást csak akkor alkalmazd, ha a helyi viszonyok miatt semmiképp sem tudod megoldani a párhuzamos síkú komponálást. (pl. nincs elég hely, hogy kellően messze menj, vagy a megfelelő távolságból már zavaró képelemek lógnának a kompozícióba.) A Photoshopban a szűrők legördülő menüjében a lencsekorrekciók opció alatt találod a megfelelő ablakot. Kezelése egyszerű és ésszerű. Azonban ha ennek használatára kényszerülsz, nem árt tudod, hogy ez hatalmas képveszteséget fog okozni a széleken, tehát érdemes előre gondolkodnod. Ha már előre tudod, hogy úgyis Photoshoppozni fogsz, akkor más stratégiára lesz szükséged. Nagyon-nagyon bőven komponálj, hagyj rengeteg helyet a téma körül, hogy aztán legyen mit elvesztened anélkül, hogy a téma sérüljön. A három megoldás közül ez adja a leggyengébb eredményt, ezért azt ajánlom, hogy a Photoshop előtt töltött hosszú órák helyett inkább tartsd a síkot párhuzamosan! Az könnyebb és egyszerűbb. Az élet pedig oly rövid.
Gyakran megesik, hogy a helyszíni adottságok miatt egyszerűen lehetetlen szemből fényképezni. Ilyenkor persze nem marad más, mint oldalról. Ezzel persze óhatatlanul beleviszel a képbe egy nagy adag vízszintes perspektíva torzítást. Akkor lesz a legcsúnyább a torzítás, ha egyszerre térsz el a függőleges és a vízszintes tengelytől is. Az oldalról történő fényképezés miatt a vízszintes tengelytől muszáj eltérned, ezért igyekezz legalább a függőlegest megtartani.
Köszönöm, hogy ismét véleményezted, örülök, hogy tetszik. Valóban nagyon szépek voltak a színek, hajnalban ott állni a hegyen elképesztő hangulatos.
Nagyon szívesen átküldöm neked a RAW fájlt, hogy megdolgozd, biztos jobbat készítenél, mint tájkép specialista. Persze csak ha időd engedi és kedv is van. :)
Az épületek dőlése ellen van valamilyen javaslatod? Gondolok itt a szélekre, az ottani épületek kifelé dőlésére.
A színek és a fények nagyon szépek, a kompozíciója is tetszik. A pesti oldalról hiányolok egy kis kontrasztot, mélykékes színezete eléggé egybeolvad az égével.
További szép fotonokat!
Köszönöm a sok értékelést, nagyon örülök, hogy tetszik a fotóm.
Challenger, debella :D - Köszi, hogy értékelitek a koránkelésem és a hideg miatti remegés elviselését. :D
"Nyüzsög" ám itt az élet hajnalban, találkozni egy-két fotóssal, napfelkeltében gyönyörködő turistával, futókkal. Megéri kimenni, ha van rá lehetőség, érdemes fátyolfelhős időben, persze mák is kell hozzá, hogy épp jól nézzen ki. És aki még nem volt ilyenkor fotózni, javaslom menjen a napfelkelte előtt körülbelül 45 perccel, akkor sokkal szebb képeket lehet készíteni, mint később.
Igazatok van az élességgel kapcsolatosan, nem figyeltem rá megfelelően. Kicsit zavar is a dolog, mert a sajátjaim közül jónak tartom a képet, legközelebb igyekszem nem elkövetni ezt a hibát, lesz még erről a hajnalról egy-két képem (a leméretezés utáni élesítés hiánya és a letömörítés hatása is látszik, de az eredeti sem 100-as, okát nem tudom sajnos).
Sok beszédnek sok az alja, inkább abbahagyom és megyek fotózni. :)
már azért ötös , hogy ebben az időpontban ide felmentél. -vagy ott maradtál :9
komolyra fordítva . szépen kiexponált ,nagyon nyerő a szín , és jó a minőség . picit talán lehetne lehetne részletgazdagabb , talán élesebb . bízom benne , hogy csak a tömörítés csinált rombolást a képben .de azt gondolom ,hogy ez pont az a kategória ,ami rendkívüli , és szemkápráztató minőséget kíván . nagy gratula a képedhez .
Szia! Köszönöm, örülök, hogy tetszik. Lehet igazad van a horizonttal kapcsolatosan, nem biztos hogy pontosan ellenőriztem. Én ma és tegnap hajnalban voltam itt, ez a kép mai.
Szia Zsírláma. Gratulálok a képedhez. Szép lett. Rendben a szín élesség. Talán csak a horizont dől balra. Egyenesítenék rajta. Említem,hogy tegnap péntek este én is itt fotóztam de csak délután 1-től este 8-ig maradtam Pesten. Szép fényeket.