Még mindig a hódmezővásárhelyi regionális úszóverseny... Azért a Fuji-t is magammal vittem. Itt a bemelegítésről egy kép, "Timi néni" irányítja a csapatot.
Hogy lenne harag? Azt hittem, hogy általában írtad a "szentenciákat", és azért berzenkedtem... A perspektíva az uszodában nehéz kérdés, mivel nincs újságíró igazolványom, ezért hivatalosan nem mehetnék le a nézőtérről sem.. mivel a lányom versenyez, és a vendéglátóknak (szervezőknek) szoktam küldeni egy CD-nyi (vagy néha DVD-nyi) képet, eltűrnek ott, ahol semmi helyem nincs hivatalosan, de ebben az is benne van, hogy semmiképpen sem zavarhatom a versenyt (nem lehetek útban, nem takarhatok el semmit), ezért eléggé egy (két) olyan pont van, ahonnan fényképezhetek (oldalról, vagy kis szög alatt a startot és középtájról az úszókat). Most szeretném majd megpróbálni, hogy állványról, teleobjektívvel, szemből a startot. (Ha elállna az eső, és lesz rá időm, akkor kimegyek majd az edzőtáborba és kipróbálom, hogy természetes fényben kint meg tudom-e oldani az adott technikai felszerelés mellett).
Termeszetesen orulok a gondolataid reszletes kifejteseert, hisz ebbol tanulunk leg inkabb. A sorozat felvetelrol annyit, hogy kerdojel helyett pontot szurtam a mondat vegere, amit W Leslie-nek irtam. A perspektivat azert irtam, mert az uszodai fenyek szort fenyek, igy az arnyekok nem dominalnak. A szinek szinten nem dominalnak. A tema iranyithatatlan. Ugy gondoltam, hogy a perspektiva az, amivel ebben az esetben feldobhatjuk a fotonkat. Koszonom, hogy elolvastad es orultem a kifejtett valaszodnak.
Szep fenyeket Dodo! Remelem nincs harag!!!
Írtam egy hosszú választ, de elveszett, ezért most megpróbálom - ha rövidebben is - reprodukálni.
Először is félreértések elkerülése végett, nem a képemet ért kritika miatt nem fogadom el választ, tudom, hogy ez nem a fotóművészet csúcsa, de még nem is része, hanem életkép, egy pillanat, amit jól rosszul (az észrevételek szerint inkább rosszul) megragadni igyekeztem; az észrevételeket a jövőben igyekszem figyelembe venni.
Ami miatt nem tudom elfogadni a válaszodat, az két olyan "ex cathedra" kijelentés, amivel nagyon nem értek egyet. Azt írod, hogy a "különleges perspektíva a lényeg". A fotóművészetet nem lehet szerintem egyetlen követelményre leszűkíteni. Van olyan értékes, művészi kép, melyben a különleges perspektíva a fő elem, van, amelyikben maga a pillanat, van, amelyikben a különleges szerkesztés, van amiben a fények és árnyékok ritmusa, esetleg kontrasztja, van, amelyikben a színek harmóniája, vagy akár diszharmóniája (csak kapásból próbáltam néhányat felsorolni). Mindegyik lehet "értékalkotó", s nem csak a perspektíva. A másik az, hogy a sorozatfelvételek készítését kizárod a fotózás köréből. Ezt én egy technikai megoldásnak tartom, melynek során az exponálási kezdete és vége között több kép készül, s ezekből a fotós elgondolásának leginkább megfelelő kerülhet kiválasztásra, feldolgozásra, vagy több kép egymás utáni bemutatásával egy folyamat is ábrázolható. Bocsáss meg, de szerintem a fotózás árnyaltabb tevékenység és igényesebb művészet annál, mintsem megfellebbezhetetlen szabályokat lehetne rá alkotni... Ezen az oldalon nemegyszer tapasztalhatjuk, hogy a konvencionálistól eltérő - szabálytalan? - megoldás szolgálja a mondanivalót és teszi egyedivé, különlegessé, emlékezetessé (emeli ki a rutinból) a fotót. Ha mindig mindenki minden témát deklarált szabályok szerint készítene, akkor kevés érdekességet találhatnánk. Kérlek, ne haragudj, hogy ezeket leírtam, de a fotózás érdekében tettem, s nem ellened irányult. Tisztelem a véleményedet arról, hogy szerinted mi a képben a legfontosabb, de engedd meg, hogy másnak más legyen a vezérlő elv.
Végül még egy gondolatot engedj meg: "családi fotó". Nekem is van olyan albumom, melyben régi képek szerepelnek: gondos műtermi emlékképek, vagy fegyelmezetten egymás mellé állított alakok, mindenki a kamerába néz, és várja, hogy mikor repül a kismadár, az arcokon ennek megfelelő emóciók. Nem tudom ezeket feltétlenül hibásnak tartani, inkább egy elmúlt korszak technikai lehetőségei, elvárásai és közízlése megnyilvánulásának, melyeket most látva talán leginkább nosztalgiát érzek. Ha nagyon lesújtót akarsz írni valamelyik képemről (remélem, lesz még alkalmad rá, magam részéről érdeklődéssel és tisztelettel várom a véleményedet), akkor ne azt a minősítést használd, legfeljebb akkor, ha úgy érzed, hogy a kép semmit sem közöl azokkal, akik nem ismerik a szereplőket, nem ad át hangulatot, érzést, információt, csak annyit, hogy itt látható X.Y.
Bocsáss meg, hogy sokat írtam, de ezek a gondolatok kikívánkoztak belőlem, és a Fotósok Világa hangulata és szellemisége megengedi, hogy leírjam...
A kulonleges perspektiva a lenyeg! Ha Te sorozatot lossz, akkor az nem fotozas. Ha egy labon allok egy sziklaperemen es lehalyolva a bokam mellol sorozatot lovok egy sasfeszekre, az nem fotozas?Beulot kell keszitenem, hogy a kereson keresztul nezzek? Kit erdekel? A vegeredmeny a fontos!!! Ez a kep egy csaladi foto. Nincs benne semmi erdekes. Az edzo hattal van es kitakarja az egyik gyereket. Ha ugyan ez a talaj szintjerol van fotozva, ne mond, hogy nem erdekesebb!
Köszönöm a véleményedet, bár azt hiszem, hogy a képpel kifejezni szándékozott pillanat "nem ment át". Ebben éppen az volt az érdekes, hogy nem sorakoznak fel, mert gyerekek, és össze-vissza csinálnak sok mindent, mert gyerekek. Nem verseny, hanem előtte a bemelegítés, ami ebben a korban kesze-kusza. (Kereshettem volna egy fegyelmezettebbre vágható pillanatot, de az más hangulatot adna vissza, nem ezt...) Az a fekete valami a másik rajtkő gumiborítása. Ha levágom, Timi lába sínylette volna meg (bár lehet, hogy utómunkával kiszedhető lenne a képből), és magasabbra - ahogy "berkilac"-nak is írtam - nem mertem állni (ha a peremre állok, pláne, ha egy másik rajtkőre, biztosan nem lógna be).
Köszönöm a véleményedet, bár nem teljesen osztom... A versenyről magáról lőttem sorozatokat, elég sokat, mert az edzőknek készített DVD-n (CD-re nem fért rá) 1200 feletti kép volt. Ezen a képen a belemelegítést igyekeztem visszaadni, ami gyerekek esetében kavargás, sikerült dokumentálnom (hogy ennél maradjunk) legalább öt jellegzetes pillanatot egyszerre. Magasabbra emelni nem nagyon akartam a gépet, mert akkor villant volna előttem a padló. és a papucsomban nem mertem felállni a peremre, mert féltem, hogy belepottyanok a két géppel a nyakamban (nem értem lett volna kár). Majd megpróbálok feltölteni sorozatból is még képet...
Köszönöm a véleményedet! Mind a két gép nálam, volt, de az ilyen "kis színeshez" a Fuji optikája "mozgékonyabb" volt, és a vakuval meg tudtam elégedni az ISO 400-al, ami mellett egészen jól szűrhetőnek bizonyult a zaj. Ahogy "nakoev"-nak is írtam, a kavarodás tetszett, azt igyekeztem megörökíteni.
Köszönöm a véleményedet! Hát igen, ők még gyerekek, tehát mindig van egy-két ember, aki mást csinál, mint amit az edző elképzel. Itt Bogi benn van a vízben, de majdnem ráugrik valaki, mert a hát-rajtot fogják gyakorolni, van, aki készülődik a beugráshoz, de van, aki már kifelé mászik, és van, aki hátul csodálkozik, mintha nem tudná, hogy mit kell csinálnia... Nekem tetszett ez a szerény kavarodás... Vagy fény jött a képre hátulról, vagy a másik oldalról tömeg, amelybe bele kellett volna vágnom, így aztán a fényt választottam (mint a szúnyog, légy, lepke és egyén éjszakai rovarok).
Azt hiszem, hogy fotózás nélkül nem bírnám cérnával a versenyt, és így még hasznot is hajtok, mert általában rajtot fényképezek, sorozattal, és volt már, hogy a versenybíróság megkérte, hogy megnézhesse, kiugrott-e valaki.
Amit te leírtál az nem tudatos fotózás, csupán lövöldözés aztán majd jó lesz valamelyik.
A fotón pl. a kép alján az a fekete belógó valami nagyon zavaró.
Én megvártam volna míg felsorakoznak a víz mellet és akkor kissé srégen lőttem volna, mert így nagyon kesze-kusza a felállás.
Szervusz Dodo! En a perspektivan mindenkepp valtoztattam volna. Ebben a formaban nem mas, mit egy egyszeru dokumentacio. Sorozatra allitottam volna a masinat, es a padlo vonalabol lottem volna a sorozatokat (sokat). Majd magasra emelve ugyan ezt. persze talalomra. Azutan messzebbrol-ahol nem frocskolnek a sracok- a viz felszinerol is lottem volna parat.
Hűtlenkedünk...hűtlenkedünk:)))) Jobban megbirkózik a helyzettel a Fuji....vagy nem akarod, hogy megsértődjön? azért az Oly élesebb képet készít;)/meg zajosabbat:)?/ Mozgalmas pillanatot örökítettél meg, érdekes tanulmány a verseny előtti viselkedésről, a lányod nagyon koncentrál:) Üdv. Amarillis
Gondolom egy uszodában bárhová állsz, mindenhol szembe jön a fény:-) Az ilyen örökmozgó témánál nehéz kifogni, hogy az alanyok valamennyire is kompozícióba rendeződjenek - itt azért elég jól összeálltak a képre.
Tetszik, hogy az edzésre kisérést nem kizárólagos szülői feladatként éled meg, hanem egyúttal egy kellemes fotózgatásba is bocsátkozol:-)
üdv: nakoev
11000
727
